Későbbi vásárlási szokásainkra is kihathat a zarándoklat. Lehet, hogy ezen a téren is tanulhatunk valamit a caminotól? Mondjuk a minimalizmusról, a felesleges dolgok elengedéséről és arról, hogy a kevés is elég. Anett így ír erről:
„Majd elsétáltunk a boltba vásárolni. Sör, nasi, kaja, egy fél szatyorral. Szokás szerint vásároltam.(…)
Nem kocsival vagyok, és ennyit nem fogok tudni elfogyasztani, viszont valakinek cipelni kell majd, aki hát ugye jelen esetben én leszek.(A felesleges vásárlással kapcsolatos megvilágosodás a másnapi forró hegymenetben sikeresen megtörtént…)”
„Aznap teljesen feltöltöttem vízzel a 2 literes ivózsákomat, ehhez hozzájött a felesleges tegnapi megavásárlás, plusz a zsákban lévő egyéb összvagyonom, szóval a saját súlyomon kívül még kb.13 kiloval battyogtam felfelé. Ekkor gondoltam át a felesleges vásárlás témáját magamban és vontam le a megfelelő következtetést, hogy elég lesz legközelebb csak annyit vásárolni, amit rögtön el is fogyasztok…”
„…könnyítettem a holnapi zsákomon, az az kiöntöttem a maradék 1 liter vizet az ivós zsákomból( újabb tanulság: 1 liter víz, elég egy napra).”